Ha valaha előfordult már velünk, hogy a félelemtől vagy az idegességtől összeszorult a gyomrunk; hogy a stressz hatására hasmenés tört ránk, nem bírtunk enni, vagy éppen a szokásosnál jóval többet ettünk; hogy egy égbekiáltó igazságtalanság láttán szabályosan émelyegni kezdtünk, akkor személyes tapasztalatunk is van arról, hogy az agyunk és az emésztőrendszerünk szoros kapcsolatban áll egymással, és a kettő között élénk kommunikáció zajlik.

Ezt a kapcsolatot nyelvünk is hűen tükrözi - gondoljunk csak az olyan beszédes metaforákra, mint például, hogy "nem tudja megemészteni", "gyomorforgatóan viselkedik", "be van tojva" stb.

Már az ókori tudósok is tisztában voltak vele (Hippokratésztől Paracelsusig), hogy amennyiben a bélrendszerben felborul a kívánatos egyensúly, annak az egész szervezet, így többek között a psziché egészségromlása lehet a következménye - ám erről a tényről a nyugati orvoslás hosszú időn át hajlamos volt megfeledkezni.