- Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekből? - néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban.
- Nem. Nincs - szólt őszintén, némi töprengés után. - Neked?
- Azt hiszem, nincs - ismertem be, és komolyan is gondoltam. - Viszont - tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással - nehogy azt hidd, hogy Benoit nem jelentett nekem sokat.
- Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták - emlékeztetett mosolyogva.

- Részletkérdés - nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átöleltem. - Örülök, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt - suttogtam alig hallhatóan.
Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elöntött a forróság a hajnali hűvösben.

Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük."