Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak. Románia régészeti örökségének mintegy fele ma Erdély területén található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek és történészek. Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke egyedülálló a világon. Verespatak római aranybányái, a dák várak vagy középkori erődített templomaink világörökségi kincseink, amelyeket – a föld alól előkerülő apró cserépdarabokkal és kőfaragványokkal együtt – személyes örökségünkként kell tisztelnünk. A kötet célja, hogy meghonosítsa Erdélyben a külföldön már nagy sikernek örvendő közönségrégészet műfaját: párbeszédet kezdeményez nagyközönség és régészet között, elősegítve egy olyan, régészeti örökségünk iránt érzékeny és felelősségteljes társadalom létrejöttét, amelynek léte elengedhetetlen a régészet XXI. századi fennmaradásához.