Az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek a történelmi Magyarország középkori épített örökségének feldolgozásában és közreadásában.
A Középkori művészet a Szamos mentén első és második kötete is ehhez a tudományos munkához járul hozzá. A regionális összefoglalások az egykori – 1526 előtti – Magyar Királyság minél több térségét átszőve, lehetővé teszik a nagyobb, átfogó szintézisek megalkotását, kissé patetikusabban fogalmazva: a művészettörténet folyamatos újraírását. Közülük a legutóbbi három kötetben jelent meg magyar nyelven, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Szatmár megyékről, Erdélyt is érintve. Szemléletes, hogy a Tiszába torkolló Szamos mentén az egykori Szatmár vármegye területéről egy olyan művészetföldrajzi régióba jutunk, amelynek középkori emlékeit a hazai művészettörténet-írás kimagasló egyéniségei kutatták, elsősorban a XIX. század második felében, ám a közelmúltbeli feltárások, restaurálások, helyreállítások, valamint az egyes emlékekről és a környező térségekről való tudásunk gyarapodása okán időszerűnek tűnt egy kiterjedt összefoglalás elkészítése.
A tanulmányokban szereplő hipotézisek, felismerések megfogalmazására szokásos módon egy kétfázisú munkafolyamat következtében nyílt lehetőség, amely – a fotódokumentációk elkészítését is magában foglaló – helyszíni szemlékre, továbbá a korábbi publikációkban foglaltak kritikai áttekintésére és forráskutatásra épült. A kötetek gazdag képanyaggal rendelkeznek, érzékletesen bemutatva az épületek múltbéli és jelenlegi állapotát, helyzetét.