Napjainkban zajlik az emberiség történetének legnagyobb információs forradalma. Ha meg akarjuk érteni, minek is vagyunk a részesei, előbb azt kell megértenünk, hogyan jutottunk el idáig. Homo sapiensnek, bölcs embernek neveztük el a fajunkat – de ha annyira bölcsek vagyunk, miért pusztítjuk önmagunkat? Hogyan sodródtunk az ökológiai és technológiai öngyilkosság peremére?

Az emberiség ereje abban áll, hogy képes a világméretű együttműködésre. Csakhogy az együttműködés szövevényes hálózatát a legkönnyebben fikciók, fantáziák és hazugságok tömeges terjesztésével lehet létrehozni és fenntartani.

A 21. században a mesterséges intelligencia válhat a hazugságok új hálózatának középpontjává, és azt is megakadályozhatja, hogy a jövő nemzedékei akár csak megkíséreljék leleplezni hazugságait és fikcióit. A történelem azonban nincs előre megírva, és a technológia fejlődése is tőlünk függ: ha tájékozottak vagyunk, és jól döntünk, elkerülhetjük a legrosszabb végkifejleteket. Ha ugyanis nem tudnánk változtatni a jövőn, akkor mi értelme volna egyáltalán beszélni róla?