Ágyat vet, s öltözik Jereván.

Fenségesebbet ki látott?
Öve zöld fák, és fejékül
fölteszi az Ararátot.

Nem fordítást, nem is magyarítást – magyarul írt örmény verskötetet tartasz kezedben, Olvasó! Nem fából vaskarika ez? Ott, ahol az örmény tudat eleven, nosztalgikus, építkező, érdeklődő és ápoló, ott talán az elhalt nyelvet „pótolni” lehet. Annál is inkább, mert e szövegek nem csupán az örmény szellemiség és kulturális hagyomány motívumait, szimbólumait, ősképeit, de az otthonossá érlelt, olykor egyenesen csengő-bongó verszenét is felajánlják. Kiss Lehel szamosújvári kötődésű, Örményországot és számlálhatatlan belső tájat megjárt költő. Ermone Martaian szamosújvári szőnyegkészítő család sarja, aki manapság leginkább üvegre festi az élhető örmény mitológiát. Mintha vers-kép „négykezes” volna, úgy kínálódik, íme, ez a színes könyvszőnyeg kicsiknek, nagyoknak.