Simon Bettina igazi költő, abban az értelemben, hogy már első kötetében sem mintákat követett, hanem keresgélt, gyanakodva, ironikusan figyelte saját hangját, és a költészet lényegére kérdezett rá.

Második kötetének is ez a tétje: mi a vers?

Erre a látszólag egyszerű kérdésre képtelenül nehéz válaszolni.

A szerzőnek tökéletes formaérzéke van, de nem fitogtatja, csak beszél - versben.

A sorokba tördelt gondolkodásból mindig vers lesz. Hogyan csinálja?

Nagyon okos is, de ezzel sem kérkedik, csak leírja: "Az igazi zene a tánc." Humora is van, de nem tolakodó, sőt néha át se üt a papíron, tisztán látó tekintetén keresztül megpillantjuk a hétköznapi látványban az abszurdot.