A világirodalom egyik legszebb, de biztosan a legszürreálisabb, édes-bús szerelmi történetének szerzője így ír könyvéről előszócskájában: „Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle.

A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki.” „- Lótusza van? - hitetlenkedett Nicolas. - A jobb tüdejében - mondta Colin.

– A professzor eleinte azt hitte, hogy csak valami állat.

De nem, hanem lótusz. Látszott a képernyőn.”