Ízlelgessük magunkban a mondatot: Borsodi L. László, a zsoltárköltő. Hogy van-e helye ilyen mondatnak a 21. századi magyar költészetben, nem tudom.

Azt azonban igen, Te fordítsd el című - a szerző korábbi verseskönyveivel, a Szétszórt némasággal és az Estére megöregszel cíművel immár trilógiává bővülő - kötetében Borsodi L. László a legkétségbeesettebb, a legdühösebb, a legmegengedőbb, a legelveszettebb, a legtékozlóbb, a legkönyörgőbb és a legkönyörtelenebb költők hangján szól.

És a legszerencsésebbekén - tegyük hozzá, hiszen megtalálta az üres hétköznapokban a "havak zuhogását", a gyónás utáni csöndben a költészetet. S ha istent nem is, vívódó önmagát mindenképp.

Valljuk be, a 21. századi magyar költészetben ez nem is kevés.

(Demeter Zsuzsa)