Örökérvényűbb lesz-e egy vers, ha törlünk belőle címzést, ajánlást, datálást?

Lehet-e egy alkalmi vers jó, szép, sőt: nagyvers?

S vajon mennyire gyanús ma, a XXI. század elején egy olyan verseskötet, ami csupa alkalmi (tehát a keletkezés körülményeit egyáltalán nem titkoló) verset tartalmaz?

Tudjuk az irodalomtörténetből, hogy Arany Jánosra is nagy hatással voltak Csokonai alkalmi versei (az Arany-életműben is vannak "alkalmatosságra írott versek), manapság viszont mintha szégyellnék a költők az ilyen típusú verseiket, vagy ha be is válogatják azokat az ún. komoly, ihletett darabok közé, igyekeznek minél kevesebb alkalmi verssel az olvasó színe elé állni.

2016-ban jelent meg Lövétei Lázár László Alkalmi című kötete, amivel a szerző megpróbálta visszaperelni a polgárjogot az alkalom szülte verseknek Újabb Alkalmi című kötetét ugyanaz a tematikai és formai gazdagság jellemzi, mint az első kötetet - hogy lesz-e értelme Lövétei kísérletének, azt majd az idő dönti el.