Az ind-hindu hagyomány késő védikus korszakából (nagyjából az i. e. 700 körüli időszakból) származó szent iratai az upanisadok, melyek titkos tanításokként a legősibb metafizikai tudást közvetítik többnyire a mester és tanítványa közti dialógusok segítségével. (Maga az upanisad szó jelentése is „a mester mellé telepedés”.)

Céljuk, hogy a tradíció követője ne csak fejben értse meg a tanítást, hanem a megértetteket valósítsa is meg az életében.

A legismertebb és legjelentősebb upanisad a Brihadáranjaka-upanisad, mely a teremtésmítoszok átadásával indul; lényegük, hogy a mindenség a Brahman és az Átman princípiumából származik.

Ezután kerülnek sorra azok a tanítások, melyek többek között az ember végső lényegéről és tudatállapotairól, a Lélekről, a halálról és a halál utáni állapotokról szólnak.