Etelvina azt akarja, hogy mivel itt vagy, gyónjak és áldozzak; fél, hogy sok a bűnöm, és ez kárhozatba taszít.

Egyetértek veled, a gyónásból nem kéne szokást csinálni, elég volna egyszer-kétszer gyónni az életben, amikor feltétlenül szükséges megszabadítani a lelket a bűnöktől. Különben pedig az elmúlt húsz esztendőben nekem nem volt alkalmam vétkezni, és már megfizettem a korábbi hibákért.

Egyszerű normát követtem: bánj úgy a többiekkel, ahogy szeretnéd, hogy ők bánjanak veled.

Azért pár embernek okoztam fájdalmat. [...]

Miután egy évszázadig éltem, sajnálom, hogy kipergett az idő az ujjaim közül. Hová lett ez a száz esztendő?